Suhai Pál

1945-ben született Bezenyén. Pakson érettségizett, tanári diplomát 1968-ban az ELTE BTK magyar–történelem szakán (Eötvös-kollégistaként) szerzett. Előbb a TIT-ben szervezőként dolgozott, majd a 31. sz. Szakmunkásképző Intézetben, illetve a Vas utcai Kereskedelmi Szakközépiskolában tanított. Időközben az OPI-ban tantárgygondozói állást is vállalt.  2005 óta nyugdíjas. Irodalom, művészet az alteritás korában című háromkötetes tankönyvcsaládjáért az MTA Pedagógus Kutatói Pályadíjban részesítette.


Az együgyű szatír-kép

A lópatát már alig rejthetem.
Rügyező, ráncos homlokon
a sóvár kecskeszarvakat.
Gyanús nyomok követnek
mindenütt: terjengő, enyhe bakszag,
s ágak hegyén az oldalamról tépett
gyapjas, rongyos szőrcsomók.
Ördög-forma vagy kentaur-forma
lehetek talán. De nem tudom.
Nincsen tükör, mely megmutatná
boldog isten-arcomat.
Csupán az együgyű szatír-kép,
a riadót doboló nimfa-tekintetek:
mint makacs félreértés, kísérik utam.

Tudósítások a katedráról. Orpheusz, 2007.

Gyermekrajzok (versek). Holnap, 2007.

Kísértetek kora (versek). Orpheusz, 2005.

Irodalom, művészet az alteritás korában (3 kötet). Holnap, 2004.

Porba írt sorok (versek). Szerzői kiadás, 1994.

Mikszáth Kálmán kritikai kiadás. 78. és 80. kötet. Sajtó alá rendezés (Rejtő Istvánnal). Akadémiai, 1984, 1987.

Akár az üldözött (versek). Magvető, 1984.

A magunk kenyerén (kortárs költők versantológiája). Szépirodalmi, 1971.