A Szentkirályi utca
vers
Jóformán csak hátát mutatja,
ha szökevényként átoson
a füstös, piszkos városon
veled a Szentkirályi utca.
Te is csak szökevény vagy itt,
néha a félsz beléd hasít:
börtönödbe vagy otthonodba
kísér a Szentkirályi utca.
Rákóczi út, Üllői út
közé feszítve rozsdás húrja,
egyhangú dalt rezeg, ha fut
veled a Szentkirályi utca.
Futnál te is, ennyire futja
idődből, és szlalomra még,
mert hulladék van itt elég,
s hosszú a Szentkirályi utca.
Közterület: itt hivatalt
az ember magán-zsebre tart,
kutyapiszok nem háborítja:
ilyen a Szentkirályi utca.
Romlandó, szikár házfalak
mélyén botorkálsz, mint a vak,
a természetből kiszakítva,
botod a Szentkirályi utca.
Szemed ha égboltra mered,
még jó, hogy esők rongya mossa:
ha pocsolyákból emeled,
lebeg a Szentkirályi utca.
A szürke reflexeiből
földet és eget egybemosva
dimenziókat eltöröl
a víz s a Szentkirályi utca.
Zuhog, zuhog, aztán egy napra,
vagy percre tán, csak pillanatra,
a ködből földereng az utca,
a tiszta Szentkirályi utca.