Tömegsír
vers
Ágak egymásra hányva préselve
egy-egy fa gyöngye rendjel golyó
tépte lyuk rügyezni késő kéreg
az egy bottal ütött katona
ez csak civil borosta-erdő
elválasztani egyik koronát
a másiktól indulnék családkutató
de labirintusok labirintusát
jártomban madár
létemre eltévedtem
Hol vagyok s hol akiben
lakoztam a hozzám
tartozó melyik
kanyarnál forduljak
s jobbra-e vagy balra
föladnom már lehetetlen
de amit találni vélek
ez a kéz ez a borda
sehogy sem illik össze
a mosolyban belyukadt arc
olajos bőr világos szempár
homlokránc családi vonás
itt el nem igazít
Persze ilyenkor már csak a
tudományos génvizsgálat
segítene szétszórtan a fa
mint a szárnyas álom
még egyszer össze nem rakható