A szavakról
vers
(Violának)
Vannak szép és éltető szavak: mint a hajnal,
a felhő, vagy a fény,
jelekre váltják Isten jeleit; törékeny
hártyapapírra vetítik, ami odaát van,
és függőleges síkban elliptikus
íveket húznak a Semmi centruma köré.
A szavak gyökere átéri a gőzölgő
ködöt téli föld felett és a fényt
a kozmosz kietlen peremvidékein is,
átfogja a térben szállongó vízcseppeket,
amit esőnek hívunk;
a megnevezett létben rend van, és a dolgok
egybekötegelve hevernek az Univerzum
mindig tisztára söpört padlatán,
és a káosz is egyetlen fiók csak,
mint az asztalosműhelyben az, ahová törött
szerszámait gyűjti a Mester...
Vannak szavak... mintha Isten
képzeletében fogantak volna,
hogy Nap szülessen, csíra és rög
aztán megint szavak;
elhagyni emberi arcunk,
újra és újra felfelé lebegve.