Haláltánc
vers
(Kosztolányi motívumaira)
Kibuggyan vére a puha szőlőbegynek.
Vöröslik. A kökény kába, megcsípte a dér,
gyászruhája ezer éves, gyűrött, de kacér.
A meztelen ágak az égbe merednek.
Fölhasad az alma fénylő, meleg bőre,
sima, legendás szépsége sok-sok ráncba fut.
Az agg szilvaleányok tartogatják maguk.
Sosem kelnek már el - nem sejtik előre.
Koravén körtéket utoljára ringat,
le-leejt egy rőt fa. Gesztenye kopog vadul,
dió, eső; minden, mi függött, elszabadul.
Vagdossák marionett-fonalainkat.