Hallod-e, te...
vers
Verslevél egy baráthoz,
kinek holt hírét költötték.
Hallod-e, te Jónás Tamás,
Ugye, vicc ez a meghalás?
Égi tóban ha van kapás,
Meghalhatna akárki más...
Telefonod nem kapcsolják,
Elemeznek a vegykonyhák,
Ezer drótnak szövik kontyát,
Tetemedet körülfonják.
Kimegyek a teraszomra,
Minden fa a ködnek szobra.
Minden fa a nyárnak aktja,
Szerelmeid csont-alakja.
Talán rajtad lepel sincsen,
Ködként vattáz be a nincsen,
Talán rajtad álarc sincsen,
Átizzik rajtad a minden.
Megölellek, csak te akard,
Kitárom e két béna kart.
Ki visz helyetted hivatalt,
Ha megfekszed a ravatalt?
Ha te részt csencselsz egészre,
Kinek fáj majd világ sérve,
Ki rikoltoz fel az égre?
Sírást sírra mért cserélsz le?
Ládd, a költő dögbogár csak,
Reámászik, ha hullát kap,
Reád mászom, szétcincállak,
Elmennék én dögbogárnak.
Iszom borom, borít iszony
Fűz a borhoz, léthez viszony,
Elhagytalak, el én, bizony,
Elhagytál te, Isten bizony.