Kurgyálás; A szodé
vers
Nekem a kálmáncsai erdõk
a Bordás a Tölös a Fácányos
a Borgyu-erdõ és a Pógár-rezula
meg a Rác-egrös de az Ánglus is
a Kasté körül ma már egyetlen és
szóból való. Az a rengeteg kezdeteim
homályát suhogtatja s ahogy vissza
hallgatózom a tájak sorra kimondják
neveiket Malomárok Kosár-högy
Vadómás Koplaló Kánya-kut mormog
a mélybõl a sötét téridõ vizébõl. Az
Istvándiba vivõ cserösnyés alén
a gróf parádéskocsisa négylovas
hintót hajt merev derékkal ül ott
születésem elõtt meghalt nagyapám
el a Rémalom és a csárda mellett
hol hajdan Sobri Jóska iddogált
fülelek báván. Ez hát meséim erdeje
szavaim méhese dönög a béresgazda
kurgyál anyám hangján én is velük
hajnalodik hárs akác illatai lendülnek
csörög a kemence mögötti kõris
kérge véres ott mi történt éjszaka.