Erdôk
vers
Ez az erdõ nem törõdik veled,
beenged és magadra hagy,
hiányzik itt a fenyvesek fegyelme,
az átfésült és gondozott
zölderdõség, ólálkodó
ösvények keresztútja, vélt fenevadak
villámszeme.
Az a rengeteg még
Piroska és a farkas provinciája,
a gyermekágy tágra nyílt szemŰ
lakójának "hamm, bekapta!"-rémülete,
Hófehérke és héttörpe-vadon,
Grimmék és Andersen-ültette táj.
- Ez az erdõ keskeny levelŰ
eukaliptusz-gyŰjtemény,
szálkás homály, dõlt szerkezetŰ világ,
elhasalt természet, egymásba botlott
gyökerek háncsos szövedéke,
belegázolsz és
egyszeriben szabad vagy,
nem tudom, miért van ez, talán
a léptet mégiscsak regulázó
ösvények hiánya, a
jóakaratú,
egyben fenyegetõ eligazítás.
- Ez az erdõ nem oktat és nem fegyelmez,
magára hagy a feladattal, mint
a matematika galaktikájába vont
tanulót a számok homálya és
a még áttekinthetetlen egyenletek
rejtélyes absztrakciója.