Johanna és a vadnarancsok

Tegnap megkértem Johannát hogy segítsen a garázsból fölhozni három üveg ásványvizet s mikor visszafelé topogtunk tata-tapp a villogó nyírfák sápadt (és rongyos) sárgája mögött kéklõ novemberi délelõttben tapp-tapp a ház kapujában megálltunk tűnõdtünk szatyrunkat a postaládák alá helyeztük és fölszabadult kezünkkel összekapaszkodva sétára indultunk a hegyoldalon. Volt látnivaló bõségesen és szavak mondva ismételgetve vagy kimondatlanul.

    A vadnarancsok a szomszéd családi ház kerítésénél dobálták le nedves avarra két-három ökölnyi termésüket a hintáktól ereszkedtünk oda csúszkálva nedves fűben. Johanna lábbal görgette a rücskös gömböket és be nem állt a szája hol hova miért alig gyõztem. Egy varjú szállt közeli ágra néztük egymást hárman s mikor a madár elrepült tisztáztuk hogy szárnyával tette ezt igen s mi azért nem mert nekünk nincs csak a repülõgépnek igen anyja és apja is úgy utazott.

    A varjú lomhán visszaszállt és a vadnarancsok mellett fölmeredõ zászlórúdra telepedett a tekintélyes méretű nemzeti lobogó fehér mezeje fölé miért faggatott Johanna hogyan mert éven át ott csattog a zászló talán a háborús bűnösként kivégzett családtag emlékére az utódok hűségének jeleként trapp-trapp a társadalmi szabadsággal önkifejezéssel így élnek mintha intézmény volna a sarokház talán valóban az. S már a politikai szféra ádázul termõ demagógiái gurultak fejemben aktuális gyümölcsök a népszavazásig szított színpadon túlfut hopp-kopp túl ostobán és gonoszul.

    Johannának a vadnarancsokról meséltem de a szavakat illetõen elbizonytalanodtam a vadkörtét a vadzabot ismerem a vadszõlõt és vadalmát szintén de ezek itt hallgathatnak más névre is dísznövények megeshet nem jelent semmit hogy gyerekkoromban a Koplaló sor után átvágva a marhalegelõn végig a Privát út alig kivehetõ vonalán a pusztai iskolába õsszel ugyanilyen fák alatt lépkedtem és azokra is azt mondtuk vadnarancs mégsem koholmány talán a szó. S ha az is.

    Haladtunk tovább. Az alsó úton fekvõrendõröket építettek éppen roppant ráérõsen roskatag teherautóról rakosgattak tompán vöröslõ burkolóköveket egész brigád az árokparton föltornyozták. Néztük. A kanyarban tüskés bokrok alá lökve két fadobozos televízió bezúzott képernyõvel. Köd ereszkedett közben a hegyre most is itt gomolyog hogy próbálom az imént voltakat alig múltakat megidézni hol hova miért. Csak közelebb lopakodni meglesni szétszedni és összerakva még be is toldani varjúszárny és vadnarancs között ne csak sodorjon trapp-tapp történetem.