Sándor par lui-même
vers
Beszélgetnek sajkámmal
a fecsegõ habok (1);
Nem messze tõlem három ladik,
benne hat ember,
mostan a hálót éppen kivetik.
Az egyik idenéz,
engem bámul.(2)
De a róna távolábul
csatára iramlik a fergeteg; (3)
S a csalárd folyó egykedvüleg
ragad magával.(4)
Hajóm összetört,
messze sodródik egyetlen deszkaszála
- Emlékezet! -
mit a hullám s a szél viszálya
a partra vet.(5)
Agyamban egymást szülik a gondolatok;(6)
Úgy rángatózik, úgy ugrándozik szívem,
vajon mi ér? vajon mi történik velem?(7)
- Halászok! - sikoltom elfúlón - Halászok!
Az egyik visszakurjant:(8)
- Mi is.
Míg elnyelnek a habok, lelkem felsóhajt:
Mit gondolhat? hogy én...(9)
magyarul hibásan beszélek?
Mit gondolhat? hogy én...
"elrontom az igét"?
(miként barátom, Jean d?Or mondja majd.)
Oh, fáj nekem, oh nagyon fáj az élet.(10)
Par lui-m?me (francia): önmaga által meghatározva; francia könyvsorozat címe, a klasszikusokat bemutató kötetekben minden író saját idézetekkel szerepel.
1 Vízen, 1844.
2 Itt állok a rónaközépen, 1846, Felhõk.
3 Oda nézzetek! - Felhõk.
4 Viseld egyformán... - Felhõk.
5 Emlékezet... - Felhõk.
6 Fejemben éj van - Felhõk.
7 Vajon mi ér? - Felhõk.
8 Tájnyelvi változat: "kurgyant".
9 Itt állok a rónaközépen.
10 Nem sírok én - Felhõk.