Szimfonikus költemény
vers
Sütött a téli nap. A szívem könnyű volt.
Azt hittem, nincs semmi dolgom,
csak annyi, hogy hazajussak
egy ezerszer járt úton.
Madárfütty-szignállal kezdõdött
a Hangfelvételek felsõfokon.
Ígértek két szép szláv darabot,
elsõként a Vízimanót. Dvorzáktól
még sosem hallottam rossz zenét,
emlékeimben ez is gyönyörű volt.
Egy nõi hang kezdte mesélni,
mirõl is szól, a szomorú végnél
tartott már, mikor egy vadgerle,
szegény, rosszkor volt rossz helyen,
s hogy elszánta magát a felröppenésre,
egy autó szélvédõje csapta el.
Tollai szétpörögtek, teste a földre hullt:
motorzúgáson át is hallottam a tompa
puffanást. Megdöbbentem: Micsoda
komor mese! - és kikapcsoltam a rádiót.