Az Elefántház

 

- Ma láttam egy Elefántot, Malacka.

- Mit csinált éppen? - kérdezte Malacka.

- Csak úgy kószált - mondta Róbert Gida. - Azt hiszem, nem látott meg.

- Én is láttam egyszer - mondta Malacka -, legalábbis azt hiszem, õ volt az.

De lehet, hogy nem õ volt.

- Én is - jegyezte meg Micimackó, és azon tűnõdött, mi lehet az, hogy Elefánt.

 

Egészen 1876-ig a budapesti Állatkert látogatói sem tudhattak sokkal többet az elefántról, ám a kert alapításának tizedik évfordulójára struccokat és amerikai bölényeket, sõt, egy afrikai elefántot vásárolnak - ez volt az elsõ elefánt a magyar fõvárosban.

A Városerdõ 32 holdnyi területén létesített állatkert 1866. augusztus 9-én nyílik meg, a csaknem ötszáz különféle állatot tizenegy nagyobb és több kisebb állatházba, és elkerített, nyílt gyepterekre költöztetik. Zsiráfot, vízilovat vagy elefántot ekkor még nem láthat a közönség, mert az állandó anyagi nehézségekkel küzdõ kertnek ilyen drága állatokra nem futja. Működtetésére részvénytársaságot alapítanak, és többen, például Petz Ármin, a parkrészeket tervezõ városi fõkertész vagy Reitter Ferenc, a Nagy-tó és a tavat tápláló kút terveit elkészítõ csatornázási mérnök nem fogad el fizetséget munkájáért. Számos állatot ajándékba kap a kert: a falusiaktól a nemeseken át az uralkodóig sokan küldenek különféle példányokat - felesleges, kószáló elefánt azonban nem akad.

A pénzügyi gondok enyhítésére mutatványosokat, vásári komédiásokat, tűznyelõket, akrobatákat és kötéltáncosokat alkalmaznak, fellép Miss Cora, a szakállas nõ, és sorsjegyeket adnak ki - a nyeremények különbözõ állatkerti állatok. A komoly szakemberek, például az elsõ igazgató, Xántus János természettudós, néprajzkutató és földrajzi író sorra lemondanak tisztségükrõl, így egy borsodi kisbirtokos, Serák Károly kerül az intézmény élére. Három évtizedes vezetése alatt, jó gazda módjára a legkülönfélébb módszerekkel próbál pénz szerezni: selyemhernyó-, hal- és baromfitenyésztéssel, bikaviadal rendezésével, sõt, az Õsbudavár nevű, hírhedt mulató üzemeltetésével. Az állatkerti tavon tengeri ütközet szórakoztatja a nagyérdeműt, télen korcsolyapálya, nyáron cirkusz, haditengerészeti kiállítás, és az egymást követõ etnográfiai bemutatók, amelyeken egy-egy népcsoport néhány tagját, hagyományos népviseletét, munkaeszközeit mutatják be: többek között szingalézeket, szudániakat, tonkingieket bámulhat a közönség.

A lezüllött állatkert minden erõfeszítés ellenére csõdbe megy, így a fõváros átvállalja az üzemeltetést, és új, szigorúan szakmai szempontokat vezetnek be. Nagyszabású rekonstrukcióba kezdenek, szinte minden régi épületet elbontanak, a helyükön újakat emelnek. Ekkor készül el Neuschlosz Kornél tervei alapján a Fõkapu és az Elefántház. A szecessziós stílusban épült házat hamarosan elfoglalja az újonnan érkezett hat elefánt, de ide kerülnek a nílusi vízilovak és a tapírok is, ezért sokáig a "Vastagbõrűek háza"-ként emlegetik. A beltéri falfestmények, majolika díszek és a torony az elefántok szülõföldjére utalva keleti hangulatot árasztanak - olyannyira, hogy 1915-ben a török követség kérésére le kell bontani a minaretet: a törökök sértõnek érzik, hogy az Elefántház muzulmán mecsethez hasonlít.

Az újjáépített állatkert megsínyli az elsõ világháborút, a második azonban végzetesnek bizonyul: 2500 állatból csak 14 marad. A ragadozókat lelövik, a betört üvegű Pálmaházban a kígyók, hüllõk fél óra alatt elpusztulnak a hidegtõl, a Madárház tetején keletkezett lyukon át a sasok és keselyűk elrepülnek, a pingvinek és fókák már korábban éhen pusztulnak, mert nem tudnak tengeri halat szerezni nekik, a tevéket, antilopokat, szomáli juhokat, indiai kecskéket, díszfácánokat, hattyúkat, íbiszeket, batlárokat és sirályokat a budapestiek megeszik. A légnyomás megöli Sziámot is, az Állatkert kedvenc elefántját, aki hideg vízzel fröcskölte le a látogatókat, ha nem kapott eleget enni.

Az Elefántház azonban csodával határos módon túléli a háborút, s mivel ez az egyetlen fűthetõ épület, itt szállásolják el a megmaradt állatokat. Lassan-lassan, és olykor igen kalandosan gyarapszik az állatállomány: hírét veszik például, hogy egy parasztember Örkényben kétpupú hímtevével szánt, és hajlandó egy lóért elcserélni az állatot. 1956-ban és 1967-ben kiselefántok születnek az egyre romosabb házba. 1997-ig kell várni, hogy egy újabb rekonstrukciókor az Elefántház is sorra kerüljön. A két évig tartó munka során megújulnak a fa- és kõfaragások, a kapuk, a Zsolnay kerámiadíszek és a belsõ tér díszítése. Visszakerül helyére a lerombolt minaret is, korszerűsítik és megnagyobbítják az állatok életterét. 2001-ben az Elefántház a nemzeti örökség megóvásáért nemzetközi elismerést, Europa Nostra-díjat kap.

 

- Holnap reggel hét órakor találkozunk a Hét Fenyõfáknál, és megnézzük, hány Elefántot sikerült megfogni a Csapdában.

- Hat órakor, Malacka. De van-e kötõféked?

- Minek az?

- Hát megkötni és hazahúzni az Elefántot.

- Ugyan!... Nem kell annak kötõfék... Csak füttyenteni kell neki, és jön magától!

- Tudom, de vannak köztük csökönyösek. Nem mind egyforma. Na, jó éjt!