Más világ

"Magyarország nem volt, vélhetõleg nem is lesz, de lehetne."

Pszeudo-Széchenyi

 

Amikor az ELTE bölcsészkarán, a Trefort-kert egyik kihasználatlan zugában - nyugat-európai mintára - õsz vége felé megnyitották a hallgatók számára az elsõ kerékpár-gyorsjavító állomást, senki nem sejtette, micsoda újfajta nyüzsgést indítanak be ezzel. A műhely létrehozását kezdeményezõ aktivisták célja eredetileg az volt, hogy az egyetemre biciklivel járó hallgatóknak kényelmes és nyugodt, alapszerszámokkal ellátott helyet biztosítsanak egy gyors pumpáláshoz, olajozáshoz, a lánc vagy a nyereg megigazításához. Afféle bringa-ambulanciát.

    Ám a műhely híre sportautónál sebesebben járta be a környéket, és már napokkal a megnyitás után többször is kisebb tumultus keletkezett a bejárat elõtt. Elõször csak az Astoria és a Madách tér hatalmas irodaházainak dolgozói fedezték fel a belváros szívében megbúvó oázist, majd a közeli nagyobb bankok alkalmazottai is.

    Rövidesen újabb ambulanciákat kellett nyitni városszerte a kerékpárosok számára: elõször a többi egyetemen, majd mindennemű egyéb iskolák, késõbb minisztériumok, szórakoztatóközpontok mellett is. A második hullámban létesített B-pontokba (a pesti szleng hamarosan így jelölte a műfajt) már a gyerekülések rögzítésére, a tandemek javítására alkalmas szerszámok is kerültek.

    Szükség is volt a B-pontok duzzadó hálózatára, hiszen aki addig autóval járt, azok közül sokan megirigyelték a bringa-ambulanciák nyújtotta kényelmet - és nem utolsósorban a remek alkalmakat a kiadós kvaterkázásokra! Jóízű beszélgetések születtek az egymás mellett csavarozó emberek között, és szavukat nem nyomta el a gépkocsik kakofón brummogása. Pesten és Budán terjedtek a tippek: melyik műhely a legjobb, a legkényelmesebb, hol vannak új műszerek, és ami a legfontosabb - melyikbe ki jár? Szubkultúrák, többé-kevésbé zárt csoportosulások, törzsközönségek tömörültek egy-egy műhely körül, s élelmes fiatalok nemsokára beüzemelték az elsõ éjjel-nappal nyitva tartó B-pontot.

SZ. ZS.

 

*

 

Ahogy véget ért a turistaszezon, egyre több csehországi lapban látott napvilágot összegzõ, a nyár egészét áttekintõ elemzés, statisztika, beszámoló. Mindegyikbõl kitűnik, hogy Csehországra, illetve Prágára az idén is kevesebb turista volt kíváncsi, mint tavaly, és ez a tendencia évek óta tart. Pedig a cseh Országimázs-központ mindent megtesz, hogy vonzóbbá tegye hazáját a turisták szemében, de úgy látszik, nem elég a saját tükrében önmagát gyönyörködtetõ imázs - a látogatókat a valóság érdekli... A valóság pedig, hogy a közép-európai térségnek az a pontja, amelyre a külföldiek igazán kíváncsiak Budapest és Magyarország! Felmérések szerint ez a tendencia a jövõben is folytatódni fog, és néhány magyar utazási iroda arról számol be, hogy cseh partnereik megkeresték õket: legalább egy-két napra vigyék át Prágába a Budapestre látogató külföldieket! Csakhogy erre nehéz mit mondani: a magyar vendéglátók legnagyobb jóindulata is kevés, hogy ellensúlyozza a sok kellemetlenséget és veszõdést, amit egy prágai "kiruccanás" jelentene a külföldieknek. Gondoljanak csak az éttermi botrányokra, a prágaiak utcai viselkedésére, a rendõrség agresszivitására vagy akár a szolgáltatások alacsony minõségére, melyek elõttünk, egykoron Prágát látogató magyarok elõtt sem ismeretlenek. Nem is beszélve a sör gyatra minõségérõl, amivel már foglalkoztam elõzõ tudósításomban: ugyan miért vinnénk mi, magyarok a vendégeinket Csehországba, amikor ott csaknem lehetetlen körülmények várják õket?

    De van az idei cseh turistaszezonnak még egy különös, bár logikus sajátossága: ez pedig a Magyarországra látogató csehek számának rohamos növekedése! E tudósítás keretein belül nem számolhatok be a részletekrõl, de annyit engedjenek meg nekem, hogy kiemeljek három vonzerõt.

    Az egyik a Balaton, amely ismét fénykorát éli, és a csehek között sosem látott népszerűségnek örvend: elég annyi, hogy a "magyar" tenger jelzõ helyett a csehek az "igazi" tenger-ként emlegetik! 1989 után mindenki a tengereket részesítette elõnyben, de úgy látszik, a Balaton fejlesztési programjainak hatása hamar megmutatkozott: Görögország vagy Horvátország helyett immár egyre többen választják nyári úti céljuknak e szívünknek oly kedves tavat! Valószínűleg sokat számított a víz tisztulása is: a gasztro-turizmus kedvelõi ugyanis elragadtatva mesélik, hogy a "halászlé"-hez szükséges vizet egyenest a tóból lehet a bográcsba merni, akárcsak õsapáink idején... A csehek tehát ismét "elfoglalták" a Balatont: és mi örülünk ennek, hiszen lám, ismét nem "sárpocsolyát" jelent számukra, ahogyan a rendszerváltás utáni években megvetõen emlegették! (Mellesleg a magyar Balaton elnevezés a szláv Bláto, azaz sár szóból származik - a név gyökerei azonban számunkra teljesen érthetetlenek, és alighanem félreértésrõl vagy rosszindulatról lehet csak szó...)

    A hazánkba irányuló cseh turizmus másik célpontja természetesen az Alföld, a sík vidék, a puszta. A szűk cseh medencében élõk mindig is panaszkodtak a bezártság-érzésre, és nemigen kedvelték-kedvelik saját országuk tájait. Ahogyan azt az idén Magyarországon járt cseh turista, Václav Nekone?n½ mondta a minapi híradóban: a magyar puszta egyáltalán nem az unalom, ellenkezõleg: a végtelen lehetõségek birodalma. Az ember bármerre tekint, mindenütt a végtelenséget látja, és tudja, hogy ha lenne valahol egy domb, egy kisebb hegy, a mögött is ugyanaz a végtelenség lenne, mint elõtte volt. Csak helyeselhetünk.

    A Magyarországra irányuló cseh turizmus harmadik vonzereje, bármilyen meglepõ is, a sporttal kapcsolatos. Felkerestem az egyik legnagyobb prágai utazási iroda vezetõjét, Lubomír Nechytal urat, aki a következõt mondta errõl: "Hazánkban a futball-liga neve Gambrinus, önöknél Borsodi (cseh kiejtésben Börszödi): sok cseh kliensünk abból indul ki, hogy ha a fociban is akkora a különbség, mint a két nevezett sör között, akkor a magyar foci is tükrözi ezt. És valóban: az Önök focija alig marad el a Borsodi sör minõségétõl, talán helyenként túl is szárnyalja azt! Így aztán nem csoda, ha a csehországi futballbotrányokba és a Gambrinus sör minõsíthetetlen ízébe belefáradt közönség inkább Magyarországra megy a kiváló Borsodi sör és az ehhez hasonló színvonalú, magyar foci reményében." Mellesleg a cseh sportlapok egyre többet írnak arról, hogy magyar futballklubokkal tárgyalnak olyan élenjáró cseh futballisták, mint Pavel Nedv?d (Juventus) vagy Petr ?ech (Chelsea). Errõl azonban majd legközelebb.

    Mit lehetne mindehhez hozzátenni? Magyarország tárt karokkal várja a Balatonra, az Alföld pusztájára és a magyar sörre-focira kíváncsi cseheket! Némi módosítással tehát ismét aktuálissá vált az egykori keserű felkiáltás: "Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok!" Mi pedig kívánjuk nekik, hogy mielõbb megtalálják saját országukban is azokat a szépségeket és élményeket, amelyeket hazánk kínál az ide látogatók százezreinek!

K. P.

 

*

 

A budapesti önkormányzat közgyűlése nagy szótöbbséggel elfogadta a fák jogairól szóló deklarációt.

    A dolog úgy kezdõdött, hogy Baumschlag Géza, a számviteli osztály fõelõadója az évi elszámolás áttekintésekor döbbenten tapasztalta, mekkora összeget költött a fõváros fásításra - és mekkorát a fásítási selejt eltávolítására. Baumschlag, lelkiismeretes ember lévén, elment a legnagyobb selejt-tételt produkáló útszakaszra. A megszokott másfél négyzetméteres négyzet-félkör-forma földdarabok teli voltak csikkel, némelyikrõl hiányzott a vasrács, némelyiknek a vízadagoló műanyag-csövét is eltömte a szemét. Baumschlag az emberekre gondolt, meg a benzinbűzre, és rezignáltan bólintott: ez a világ rendje.

    Hazafelé, a felüljáróról lemenet oldalra pillantott: egész ligetnyi fa ötlött a szemébe. Másnap reggel terepszemlét tartott. A fák tövében a fű gyomos volt, a benzinbűz is érezhetõ.

    - Hogyhogy ezek itt jól... - majdhogy úgy nem folytatta: ...érzik magukat. - De hát lehet, hogy ilyenek. Az egyik jól érzi magát, a másik nem. Itt jól érzik magukat, másutt nem. Mintha lények volnának. Lények...

    Nem részletezzük, mennyi munkájába került Baumschlag Gézának, amíg a deklarációt összeállította; mennyi kínlódásába, amíg a javaslatnak támogatókat szerzett. Fáradozásai végül elnyerték jutalmukat.

    A deklaráció a következõket szögezi le (rövidített szöveg):

    1. ("születés") A fát megilleti az élet, az egészséges - legalábbis elviselhetõ - környezet joga. Ezért a fõváros (polisz) nem telepít fát olyan helyre, ahol e lények záros határidõn belül elpusztulnának.

    2. ("élet") A fák vállalják, hogy önnön testükön átszűrve megtisztítják a polisz levegõjét, csillapítják zaját; lombjuk és ágaik látványával felüdítik a polisz lakosait. Ennek fejében elvárják, hogy a polisz lakosai rendszeresen takarítsák a koronájuk alatti területet; szárazság idején megöntözzék, betegségük esetén gyógyítsák õket.

    3. ("halál") A fák tudják, hogy életük véges. Méltóságuk jogán elvárják, hogy haláluk esetén a polisz lakosai ne hagyják õket szégyenletes módon évekig korhadozni. Holt tetemüket távolítsák el gyökerestül élõ társaik közül, és hamvasszák el a polisz szűkölködõ lakosainak tűzhelyein.

    Mivel a deklarációt októberben fogadták el, a fõváros hat hónapig nyugodtan készülhet vállalt feladataira.

    A fák kíváncsian várják, szavuknak állnak-e a polisz lakosai.

M. M.

 

A rovatot készítették: Kocsis Péter, Mesterházi Márton, Szvetelszky Zsuzsanna