Időmeder
vers
Igen, a hajnal és az alkonyat:
a változás képlékeny percei,
mikor markodban tarthatod, amit
sűrű szövésű hálójával felfog
az éjjel és a nappal.
Ha megvizsgálod, azt látod, kevés és
azonosíthatatlan állagú.
Valami üledék vagy hordalék,
mintha az idő folyó volna - mintha
sodorna és koptatna, átitatva
nedvével a létezők anyagát.
De hát valóban ezt teszi: sodor,
koptat és átitat. Hajnalban és
alkonyatkor kilépünk a mederből.