Csapda
vers
távol vagyunk
- miként a szárítókötélen felejtett csipeszek
kuporgunk örökös félálomban
s várjuk hogy fényt gyújtsanak
emlékeink ketrecében a szentjánosbogarak
*
elfelejtettünk felejteni
pedig egyszerűen csak
átzuhantunk a múltból
ahol őrült eszmék tették beláthatatlanná
a legrövidebb távolságot is
*
nap mint nap letüdőzzük
koreszmék zavaros füstjét
a lejárt szavatosságú szavakat
fuldoklunk a hazug
körmondatok dzsungelében
s hallgatjuk vakon ahogy
a botok fehér koppanása
jelzi a kötelező haladási irányt