Elvtárs, van ki holt...
vers
(Fátyol Zoltán rímeire)
Elvtárs, van, ki holt, s ki éhes még felettébb,
szóra, sóra, kenyérre vágyik ez ádáz,
szavatlan környezetben meddő fát ráz,
és mesétlen mesékben próbál szerencsét
A másik zabál s krahácsol bolondmód,
érte bankba? bróker csávó spanja jót áll,
egy "telcsi" csak, s pereputtya máris lófrál
oda, hol suska dől s nincsenek sorompók.
Mint végső szál gyufát, őrizd hát az avítt
hitet, hogy: "te értem, s én teérted!" Ma itt
Dzsaba hája reng a trónon. Nyálzó, idült
vigyorral zsebel ki, majd kamatlábra kap,
s, mint Han Szolót a szarkofágba, bávatag
kor-kapszulába zár, ha hited tán kihűlt.