Barát a toron; Végjáték a nagy szemétdombon
vers
(Horgas Judit rímeire)
Ez a finom csokoládés parány
nagyon ízlik (nem csoda, hisz a környék
legjobb cukrásza készítette). Törnék
a kuglófból is (kellemes arány:
sok édesség - könnyű gyász). Szegény pára:
nagyképű rokonságod szemete
mind itt van. A koporsód? Lehet-e
megtagadni tőled a bronzot? (Fára
gondoltunk először.) Nincs kikelet
többé számodra (ni, hogy kimered
az a habcsók a tálból...). Belevésed
emléked a jövőbe, s mi, kopott
túlélők, rágjuk időnk, a lopott
parányt. Old boy, szép volt a temetésed!
VÉGJÁTÉK A NAGY SZEMÉTDOMBON
Mérget nyáladzik monstrum és parány,
fojtó szagú gőzt inhalál a környék.
Helyszínelőként higgadtságra törnék,
ragaszkodván összetevők s arány
számaihoz, azt kutatván: e pára
- létezésünk légnemű szemete -
rejt-e jövőt, levegőnk lehet-e,
ad-e esélyt visszatérnünk a fára,
s onnan kémlelni, jön-e kikelet.
Lábam előtt egy hernyó kimered
a földből, s így szól: "jobb, ha belevésed
neved egy kőbe, s leveted kopott
ruhád. Időd öröklétből lopott
pár perc. Készülj, vár rád a temetésed."