Most
vers
Éjjel verset írtam. Majd mozdulatlanul
aludtam hajnali négyig. Ébredés után
átgondoltam a tegnap esti bicajozást.
Most már suhanásnak érzem. A fás és
bokros utakon a hőség álarca lehull.
Távolban kutyaól, macska puhán szalad.
Rét, virágokkal. Mind-mind más árnyalat.
Hasítom a levegőt. Végignézem az égen
távozó színözönt. Beszívom, kifújom,
porlasztó lélegzetemben testet ölt az este.
Ismétel ez a nyár. Most van dolga még
velem. Elérhetetlen partok felé zúg az ár.
Árnyak szárnya a folyón. Van is, nincs is.
Kóbor alakok lehelnek ködöt a víztükörre.