Inkarnáció
vers
Szótlan hajnalon a mennybolt felhőtlen.
Ébredni könnyű, ez nem a valóság,
bokrok a ködben – megfeneklett bárkák,
ez egy elsüllyedt park. Ne félj a csöndben
hallható lábdobogástól a mohás
háztetőkön, ez a tánc. Ütemében
kígyózó mondatok lüktetnek, rebben-
nek szanaszét és izzanak a szobák.
Elrejtőzni úgy, hogy mindenki lásson,
temetkezni napfénybe, észrevétlen
fa nő fel benned. Míg átérsz a téren,
az ébredésen, széles e világon,
még összetöröd a bálványképeket…
és testet ölt a szóban a lélegzet.