Interface
vers
Gránitbányák felé a rétre szakállas
harangvirág szőnyeget terít a nyár.
Kései október aszúillata vár. A szél
birsalmát himbál. Álom villamoson
hajnaltól hajnalig tart a maszkabál.
Páva forog. Tarkaharkály kopácsol.
Őzfarok lobog. Vezérlőjel pislákol.
A láthatatlan paránylétben plazma
áradás tetőz. Az áramkapcsolat él,
a méhkirálynő bitmorzsán üldögél.
Memória rekeszen rés. Szilícium
napelem és kamera egymáshoz ér.
Szökő árny tört felületén ég a kép.
Óriás kékmadár-koponyán tompán
rezgő kalcitfény kristályport szitál.
Game over. Nincs mihez érzelmet
kötni? Tét nélkül egyet csenget és
pinkódot cserél a párbeszéd panel.
Keresett hangon, lefagyott, merev
síneken régi szólamok utaznak el.