Egy médiaguruhoz
vers
György úr!
("kedves"-t nem követel meg az udvariasság)
Itt az idő, hogy a doktrínáit rázza gatyába.
"A többség a magaskultúrát rég nem igényli.
Még a közszolgálati tévének sem a dolga
Színpadi és tévéjátékok közvetitése,
(Nem szólván a komolyzene-koncertek- s operákról).
Az speciális luxus-igény, nem holmi tömegcikk,
Drága mulatság, tessék illőn érte fizetni."
Et caeterá. Elegen szajkózzák már, szaporázzák.
Jól hangzik, bármily sok benne a sanda hazugság,
Vagy netalán a teória rettentő akarása.
Mert fizetünk, György úr. Maga ingyen nézi a tévét?
Számlát küldöz a Júpíszí meg a többi elosztó.
És hogy a nép a magaskultúrát rég nem igényli...
(Már akinek magas Euripidész, Moli`ere, Bach.
Én ha fölérem eszemmel, képes rá maga is tán.)
Hát nem igényli a jónép, módszeresen ha butítják.
Ó, a szabad piacon ki-ki azt árul, ami tetszik?
Hogy szabad-é, arról inkább a csatornaelosztást
Kellene firtatnunk, meg sok más sanda manővert.
Egy regnál csak, a pénzuralom - a cost-efficiency:
Ott nagy a nézettség, ahol aljasul ócska a műsor.
Mondok példát rá, György úr, úgy érteni könnyebb.
Egykor a filmvásznon kívül zajlott az erőszak,
Mondat utalt rá, lárma jelezte, akárha Racine-nál.
Perceken át sújt most az ököl, tör csontot a vasbot,
Hosszan fröcsköl a vér a golyó pörkölte lyukakból.
Egykor a hölgyröl a combinaison-vállpánt lehanyatlott,
S tudtuk a jelzésből: elhálják menten az aktust.
Meztelenül hosszan szánkázik test ma a testen,
Van szuszogás, lihegés, sikitás, van méla nyögellés.
(Pár év fejlődés, s meglátjuk a szervet a szervben.)
És lebutít az ostoba kvíz, az együgyü show is,
És lebutít, csapdába cselez száz fúrtagyú reklám,
S mert nagy a nézettség, ahol aljasul ócska a műsor,
Agytalanít a félország-kukkolta "valóság".
S hogy ne nagyon szottyanjon kedvünk csalfa reményre,
Ritkán kínál jobbat a közszolgálati tévé,
Sőt, a butításnak buzgón a nyomába szegődik.
Tény ez, György úr, bármi keserves, nem tagadom le.
Azt kérem csak, hogy diadalnak ezt ne tekintse,
Harcosan ünnepet ülve ne örvendjen rivalogva.
Nem maga győz, ha elönti a kultúrát a fogyasztás,
(Mely öltönyt, mely squash-klubbot, mely Martini-koktélt
És milyen éttermet válasszunk és milyen autót)
Nem maga győz, ha az ország végképp elbutul egyszer.
Nem maga kell majd, hogy szolgálja lihegve a győztest:
Euripidész, Moliére, Bach bandáját ha besöpri,
A győztes velem egy zsákban bedarálja magát is.
Szépen hangzik bár a teória, merre vezethet?
Gondolkozzék, György úr, még van idő javulásra.