Biztonság
vers
Isten most nem néz
törhetek tányérokat
válogathatok szilánkok között
melyik élesebb
nyomot hagyva a húsban
a vérrel rajzolni is lehet
véletlen festményt fröcskölni falra
a partvist választom
karom most hosszabb ennyivel
a porcelánok egymásra csúsznak
keverednek a lapáton
érintkeznek ahogy még sosem
keresztbe font karral ülök
stigmák nélkül
rejtem kézfejem
szorítom magamba gondolataim
a fojtogatást régóta gyakorlom
még néhány perc
és az utolsó toldalék is lecsüng
az elharapott szavak végén