Achilles bokaműtéten
vers
Emelkedünk. A műtőasztal,
az ágy, az orvosok, a kinti
hóesés, a telefon anyámtól,
a többi beteg, mind-mind
emelkedik az összehazudott,
mégis kényszerű valóságba.
Nincs mit tenni, várom
a megérkezés csendes, áldott
pillanatát, amikor felébredek
a kómából, hogy írhassak arra
a hófehér papírra, amit valamikor
akácok tövében, csalánok alatt
találtam; és mely mintha az enyém lenne:
egy ismeretlen költő sírja.