Napharapások
vers
"Hogy tŰz még a Nap!
Minden árnyék véd tõle, csak a magadé nem."
Hogy harap a Nap!
Az a rengeteg tüzes
vas
rádiusz!
És a málnafagylalt színŰ, becsapós
égboltozat!
Van Gogh-szálkás staccatói koponyámon
az a rengeteg levegõ borzoló
égi vesszõ!
Csak tíz percig
ültem félmeztelen a Stefánián
a Meinig Artúr tervezte palota szomszédságában
a HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM
felirattal
ellátott otromba üveg-acél épületszörnyeteg
vonzásában, ahol mégis a legpikánsabban
bukkant alá a lombok alól
a vasárnapi Nap.
Hogy harap és harap a Nap!
Az a rengeteg pórus
szaggató
vas
rádiusz!
Átlyuggatják a bõrömet, mégsem tudok
lemondani
róluk oly egyszerŰen.
Ez a tíz perc úgy
forralta agyamat mámorosra, hogy
észre
sem vettem mikor váltott az édes meleg
simogatás izzó
kötõtŰkké át meg át halántékomon, mintha
rengeteg bekapcsolt
mobiltelefon köttetett volna rám
hirtelen (elhomályosult szellemképes szemmel írom most
is e sorokat) vagy
mintha benne felejtettek volna a Computer
Tomográf zizegõ koporsójában elfoglalt katonaorvosok
harap, úgy harap a Nap!
Vajon nyernek-e a görögök
a ma esti
fináléban - a labdarúgó Európa
Bajnokság
catenaccio-játszó meglepetés
csapata - a nagyesélyes portugál házigazdákkal
szemben?
Vajon a dekonstruktivista
ínyenc O. b.
Laden - a jenkik által kiképzett okleveles
szakmérnök - július 15-én lejáró
ultimátuma a NATO-csapatok kivonásáról a Tigris
és Eufrátesz
régiójából (éljen a Függetlenség
Napja, ma 2004. július 4!) milyen önvédelmi
torziót foganatosít a vaknyugati
csatlósok soraiban és
nagyvárosaiban?