Erdő-változat
vers
Rám még nem lehelt
hírbõl ismerem
mint vész mint esély
túlról int nekem
lépve s állva is
csak hozzá megyek
megvár mert jövõm
az a rengeteg
mondják éjsötét
vélik megszakad
az ki benne jár
bõre nem marad
húsa sem marad
csontja sem marad
mint ordas csapat
s mint a fergeteg
tépi õrli szét
az a rengeteg
súgják úgy fogad
mint tükörterem
melyben önmagad
látod szüntelen
tetteid porát
sóhajod neszét
mint szántóvetõ
szórja szerteszét
hírlelik olyan
mint magad valál
épp azzal fizet
mit nálad talál
az a rengeteg
állítják te vagy
elborzadsz milyen
gombostŰnyi nagy
bámulod milyen
glóbusztestŰ csepp
hol föllelheted
ég ingén a zseb
igenek nemek
foltos szõttese
az a rengeteg
ítélet helye
elvész megkerül
benne hal ki él
már csak látva lát
már sosem beszél