Nacsinák Gergely András

Budapesten született, 1977-ben. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola vallásbölcseleti szakirányán hosszas vajúdás után 2005-ben szerzett diplomát. Jelenleg a Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem teológiai karán gyarapítja használhatatlan felsőoktatási végzettségeinek számát. Órákat ad a Miskolci Egyetem Filozófiai Intézetében, valamint görög nyelvet oktat az Effy Nyelvstúdióban. Ortodox pap.

„A személyiség – arcok sokasága. Eredmény, konklúzió, seregnyi zajló párbeszéd közepette beálló pillanatnyi csend. A párbeszédek mindegyikét senki más nem hallja, csak ő (Te), aki az életek sokaságában alkotódik (aki az életek közepette alkotódsz). Nappali életed jelzőtűz csupán, egy kiragadott mozzanat, aligha több mint egy arckifejezés, fintor, mely néha évekig rögzül az arcon. Nappali éned töredék, torzó, melynek karja, mellkasa, fél arca hiányzik. Nem élhetsz nélküle, és nem élhetsz egyedül vele. Ha így akarnád, te is a szegénység bűnébe esnél, mert bűn az is; torzó maradsz, fél testtel, s a nem élt életek mindegyike benned kiáltozik, a jussát követeli, míg te, tört szobor, nem mozdulhatsz, még csak kiáltani sem kiálthatsz, mert ajkad, nyelved, torkod csak félig-faragott, elmálló, néma kő. Így maradsz magadra végképp. Hát nézd a tüzet, patakvizet, az odakint kavargó havat, míg nem késő.”

 

A szerző blogbejegyzéseihez kattintson ide.