Hajózhatnék

Az író soha, semmilyen korban nem tudta igazán befolyásolni - nemcsak az emberiség, a nemzet - még a szűkebb környezete életét sem, az irodalom valamelyest mindig is csinos cafrang volt, a művész meg szenvedhetett a tehetetlenségtől, a megtorlástól, krisztusi ostorával, fáklyájával s egyéb eszközével köznevetség tárgya lehetett, de mintha nagyzolása és bohócmimikája, minden felemás szerep mégiscsak alkalmas lett volna, hogy normákat és arányokat őrizzen. A mai divatos író hajlamos a szabadságra meg a demokráciára hivatkozva hárítani: kicsoda ő, hogy bárkinek normát és arányt mutasson. Író, mondanám szelíden, csöndes konoksággal. Író, akinek nincsen misztikus küldetéstudata, nem prédikátor, még csak nem is igazságterjesztő, de a szokásosnál nagyobb a képzelőereje-kényszere, és tudja, hogy szabadság csak erős kötődésekkel együtt létezik.

Hiába / 7

A HISTÓRIA HUMUSZA

   Kijárási tilalom / 11

   Álarcosan / 15

   A halott lába / 18

   Az a mindenféle habart lé / 23

   Minek? / 27

   A história humusza / 29

   Ellenállhatatlan erõvel / 43

   Óravázlat / 50

   Nem tudom / 63

   Uklajevo / 69

   „Valami fontosat akartam mondani” / 74

A SZERKESZTÕLÉNY

    Szorongás és bölcsesség / 85

    Az én pajzsom, az én dárdám / 97

    Az egész ügymenet / 126

Eskü / 153