És most: beszélj!

Az igazán fontos kérdés, hogy részt akarok–e venni abban, amit látok, hogy van-e, lehet-e közöm ahhoz, ami ugyan egy közön, egy résen át és egy bizonyos távolságra történik tőlem, de épp ezáltal az, aki vagyok.

ONTOLÓGIAI ESZTÉTIKA

Az értelmetlen, a kimondhatatlan és az én: Wittgenstein Tracatusának új olvasatáról

Jelentés és önazonosság – Saul Kripke névelméletéről

Dionüszosz bírói széke előtt – tragikum és komikum

MIT ÉR A NÉV?

„...És most, Petruchio, beszélj“ – A makrancos hölgy

„Ezt a sötét éji palotát el nem hagyom” – nevek a Romeo és Júliában

A képzelet Hamlet Egérfogójában

“Forrásból ered a nagy folyó is“ – Shakespeare forrásainak tartománya

„Vén ember, mit cselekszel?” – a „halálos betegség” szorongató öröme: Scrooge, Lear és Kierkegaard

„Szép szemek... szép szemecske...” – Kant: Egy szellemlátó álmai, E. T. A. Hoffmann: A homokember

SZÖVEGEK HAJÓSA

Tragikus atmoszféra

Ernest Black