Harminc
vers (részlet)
Julinak, a harmincadikra
XIV. TÖRÜLKÖZÕ-CSERE
Arcot mos a folyó.
A szélben
megtörülközik.
Arcot mos a szél.
A folyóban
megtörülközik.
XV. A CÉGÉR
Egy ember áll a küszöbön
az egyik lába odakinn
a másik lába odabenn
zokni cipõ az egyiken
de mezítláb a másika
a füstöt fújja kifelé
fényt dobál a nap befelé
árnyékot oszlat odabenn
egy sárga lámpa betegen
bentrõl sovány kopácsolás
ott áll a lába felemás
cégéren: "cipõjavítás"
XVI. SZALADÓ ECSET
Felhõk szaladó puha ecsete
ahogy a dombokat festegeti be
futó árnyéktól belilul a fa
haragoszöld a zsenge kukorica
a száraz okker föld õzgida színű lesz
a nedves szántás bordós veres
sarjadó vetés közt könnyed õzikenyomok
páros datolyamagja s ahogy nõni fog
a búza eltűnik a pata helye
feledésbe forgatja be jövõre az eke
XVII. UGRABUGRA
Az útburkolaton mindig
ugrabugra tánc van,
üres terméstokok
szöcske-szárnyfedõje villog,
forognak csupa-erezet levelek,
kipergett belõlük
a levélhús mozaikja,
Idelenn nyárpelyhek
földet érni képtelen
kusza nyája
odafenn felhõk
földet érni képtelen
suta nyája
XVIII. A KISLÁNY
Asztali lámpám alá egy bögrét
tart, egyet kattint, megtölti fénnyel,
s le is kapcsolja rögtön,
ne pazarolja
Vigyázva hozza,
ki ne ömöljön