Portré, ingyen
vers
Mint derékbatört homokzsák,
állig lehúzott fekete sapkában ül
az igazolványkép-automatában.
Elõregörnyed-hátrabillen
(szemközt a felirat: AUGENHÖHE),
a szélvédett zongoraszéken
a hátulsó üveglapnak dõlve
mély bódulatban alszik.
Védi a sapka mesterséges éjszakája,
melyben szem nem látja
nagy, varas sebekkel
csúfított, rücskös homlokát,
húsos-vöröses krumpliforma orrát,
s a borszagot csücsörítõ szájat.
Bajusza, mint a hagymagyökérzet,
horpadt állán ritkás kaporszakáll.
Az ofszetnyomású reklám szerint
négy bájos gyerekportrénak kell
kitekerednie a gépbõl:
de õ negyvenéves, az arca hatvan.
Ragacsos nadrágját szorongatja
a neonfényben fürdõ gyóntatófülkében,
mint aki vallomásra vagy vizsgára készül,
és úgy érzi, mindent elfelejtett.
Nem készül gyorsfénykép ezúttal,
nem villan el a pénzdíjas vaku.
Emberünk szuszogva alszik
a fényképész-berendezésben.
Hideg, hideg a gépanya szögletes méhe,
fullasztó a lehúzott sapka sötétje,
mint abroncs szorítja reggelig.
ÖRÖK VILÁGOSSÁG FÉNYESKEDIK.