Vendégségben önmagamnál
vers
Ajándékozó indulattal
egyszer meghívom magamat
eszméltetõ vendégségbe
bárcsak bõrében az ember
magát látogatónak élje
éhségben folyvást halogatódó
falatot könnyebbedve teste
várt madár-lét kezdetének szeresse
s ha rövidzárlat otthonában
a tiltó tért megsemmisíti
örüljön mert vágya korlátlan
s ha búcsút int kedvese végsõt
a kitáruló panorámán
tudjon vigadni késõbb
s ahogy belepillantva a tükörben
redõi gyérülõ sörénye láttán
ábrázatára döbben
ujjongjon inkább hogy orcája más ma
ezért lehet még
határtalan az alakváltozása