A Széchenyi fürdő
novella
Az uszodában nincs meleg,
Megszabadul a napszurástól
Ki egyszer erre ténfereg.
Nincs itt vallás- és fajkülönbség,
Csak az osztályharc van s minõ!
Külön osztályban, elkerítve
Fürdõzik itten férfi, nõ.
Zsigmondy Vilmos, a szabadságharcot fegyverrel és lõszerrel ellátó vasművek vezetõje és az olmützi börtön lakója, majd a Ferenc József- és a francia becsületrend birtokosa, bányamérnök, tudós, akadémiai tag, országgyűlési képviselõ az 1860-as évek végén hosszas kutatások után arra a következtetésre jutott, hogy a Budai-hegységet alkotó vízhordó dolomitréteg Pestre is áthúzódik, így bizonyára a pesti oldalon is van hévíz, csak a kéregmozgások miatt mélyebben, mint Budán. Elképzelését nem tudta bizonyítani, de felajánlotta: ha a város engedélyezi, akár saját költségen is artézi kút fúrásába kezd a Városliget területén. A sokszor egészségtelen, szennyezett pesti víz a kolerajárvány miatt még veszélyesebbé vált, a Városligeti-tó vize is frissítésre várt, és az újonnan kialakított liget növényeit is öntözni kellett volna, ezért 1868-ban a városi vezetõség végre áldását adta a kút fúrására, sõt, anyagilag is hozzájárult. A kilenc évig tartó, kínkeserves, alkalmatlan eszközökkel végzett munka eredményeként 1878. január 21-én a 970 méter mély kútból 73,8 Celsius fokos víz tört a felszínre. A világ legmélyebb artézi kútjának kénes vize gyógyítja a csúzt, zsábát, görvélykórt és bujakórt, mindenféle bõrbajokat, fogyasztása segíti a gyomor- és bélhurutban, májbajban, epebajban szenvedõket, vizelethajtó hatású, és még ki tudja, mi mindenre jó, a lelkes elemzõk úgy vélik, a híres karlsbadi fürdõnél is gyógyítóbb, de mivel a vízmennyiség kevés, nagyszabású világfürdõ nem építhetõ.
Sebaj, elõször elkészül az ideiglenes, szerény fürdõépület a Nádorszigeten, terebélyes fák árnyékában, majd 1909-ben Czigler György a város felkérésére négy különbözõ tervet készít; a döntés értelmében népfürdõt kell építeni: a margitszigetihez hasonlót, de nagyobbat és díszesebbet. 1913-ra elkészül a szépséges fõ- és két szárnyépület, a szalonok, termálkádfürdõk és különleges gyógyászati berendezések, az öltözõfülkék, az elõfürdõ, a langyos vízű, a forró, és a lehűtõmedencék, száraz és nedves gõzkamrák, az izzasztó-pakoló és pihenõhelyiségek, a lábápoló és a fodrászat: minden a legújabb, leghigiénikusabb és legesztétikusabb kivitelezésben.
Szerkesztõ úr, riportra szomjas
Vágy hajszolt erre engemet,
Az osztályfal azonban oly nagy,
Hogy látni innen nem lehet.
Az osztályfal elválasztja az úrifürdõt a népfürdõtõl; amikor bevezetik a délután 2-tõl zárásig érvényes, olcsóbb jegyet, a kedvezmény csak az amúgy is kongó úrifürdõre vonatkozik, a jobbmódú középosztály a népfürdõbe tömörül, a nép pedig szemrehányóan nézegetheti a régi fürdõépület vasráccsal körülkerített udvarának szögletében, fák alatt rejtezõ Zsigmondy bronzszobrát. Még hogy népfürdõ.
Nincs semmi itt. Nyílás a deszkán,
Kabinból eltűnt óra, kincs,
Sikkasztó, kit itt füleltek le,
Nincs itten semmi, semmi sincs.
Ady az 1901-ben Nagyváradon született Fürdõlevelek írásakor még nem sejthette, milyen izgalmas hely a fürdõ: kibõvítését panamák, botrányok és hiteltúllépések tarkítják, a sajtó hálásan csámcsog, és elõbb-utóbb sikkasztó is akad: a Perl-unokafivérek perében, akik a számlahamisítás vádját egymásra kenik, össze is verekednek, a bíró két szuronyos fogházõrt hív, hogy folytatni tudja a tárgyalást, szerencsére anyagi kár nincs, 1927-ben átadják a korszerű strandfürdõt három nagy medencével, az épületen kívülre ivókutat helyeznek - a népnek.
Az elsõ kút vize már nem elegendõ a fürdõ fenntartásához, 1936-ban megkezdik a második kút fúrását, a 76 fokos gyógyvizet Szent István-forrásnak nevezik el, és Európa legmelegebb kénes gyógyvizeként tartják számon, nagy örömére a ráérõ nyugdíjasoknak, akik a vízben sakkozva kúrálják mozgásszervi panaszaikat, és kedélyesen elcsevegnek az érzékeny lelkű és teljhatalmú szekrényes nénikkel. A Széchenyi fürdõben ma már csak a Szent István-forrás vizét hasznosítják, napi 4000 köbmétert, a többit más uszodák használják. Az elsõ artézi kút vizével középületeket fűtenek, napi 2000 köbméter, kincset érõ forrásvíz pedig kárba vész.
Szerkesztõ úr, én megadással
Tovább is ígyen nyaralok,
A vízben és a szárazföldön
A régi híve maradok.
Ám egy fillérnyi pénzem sincs már,
Ami vár rám, a dupla kín,
Elõleget küldjön azonnal,
A címem nyolcadik kabin.