idôHALADék
vers
AUGUSZTUS: szemcsés FÉNYBEN
érett koromba értem jól van
érteni vélem ahogy nézem a
PORHANYÓ SZEMCSÉS FÉNYBEN
KIvetülõ érzeteimet k é p e k e t
bányató vizén úszó nyárfapelyheket
hajnali ötkor a szemközt vöröslõ házfalat
vagy erkélykorlátnak dõlve hallgatom
éjszaka a hegyre fölkúszó
démont utánzó
motorok robbanásait
cipõkopogást a lenti betonútról
fönti ösvényrõl repülõt
alvó madarak pityegését
vagy SÉTÁLOK szobámban
szerelmetes TÁJAM panteistája
vagyok mondom
írom nézem érzem
epe a mézen átdereng
s ahogy az aktuális végtelen
mint konkrétum vagy káprázat érint
részint elbűvöl részint VISSZARETTENT
Megértem Mégis Értelmetlen