Cím nélkül
vers
Föld edénye
Víz csészéje
Fény gubója
Régi diófa szapora könnye
Régi kertben
Hullik most is
*
Az Egy köré lebegõ ráncok
fonódnak, lágy redõk,
padlata-fala-teteje egy,
mint egy õs-ház:
születés elõtti hologram.
Ki épít az embernek házat
újra megszületni csendben,
rémítõ átváltozás nélkül,
tartozékait ki hozza el és
ki rakja össze szorgos kézzel?
Tartok tõle, senki.
Köröttünk egyre mélyülõ
burok, csontkeményen,
és bonthatatlan himalája-
falát már kinyújtott
karral elérni.
*
Föld edénye
Víz csészéje
Fény gubója
Régi diófa szapora könnye
Régi kertben
Hullik most is