Az utolsó nekiveselkedésben
vers
Mint a Kõ-hegyek gyomrában üvöltõ
sírni kevés
kamaszlányok
szavak nélkül kiabálok
artikulálatlan
üres bölcsõ
kabátom feslik
hajam lebomlik
mezítláb jutok el
az utolsó gombig
egyenként lehull
bõröm hét-halál
velõtrázó csöndben
árnyékom így talál