A szabadság küszöbén
vers
Nem akartam hogy én legyek a császár
cimborája
az évõdést egyetlen érinthetetlen
sem állja
pedig csak a tréfában ugratásban
örök egyek
akik minden fölé-alárendeltséget
elfeledtek
könnyű lezuhanni az uralkodói kegy
hullámhegyérõl
határtalan szabadságával az enyém
sosem ér föl
jobb a mezõrõl föl-fölpillogni
a magasba
mint hogy az ember vesztett dicsõségét
sirassa
a megnyergelt csúcsról aztán
hova is törne
viszont betölti így szívét a derű
vágyódni többre