Csúsztatott ökofikció...
esszé
...avagy a szeldelt levelű bodza intelligenciája
"Ha változtatni akarsz, a Változás te legyél magad!"
Gandhi
"Gyermekeinkért és Földünkért felelõs gondolkodóként képesek lennénk-e mi, én, vagy te, tisztelt olvasóm tenni valamit? Le tudnánk-e mondani a gépkocsiról? Hajlandók (és képesek) lennénk-e meglévõ gépkocsijainkat milliós költséggel átalakíttatni? Hajlandók (s megint: képesek) lennénk-e környezettudatos vásárlóként a drágább, lassúbb, kisebb hatótávolságú hibrid-motoros gépkocsit választani? Feladnánk-e vágyunkat, hogy klímaberendezést szereltessünk a házunkba, vagy a meglévõt leszereltessük, hiszen ezek az eszközök is nagyrészt a szén és szénhidrogén-alapú erõművekben termelt árammal működnek? A statisztikák megadják a választ: nem." - Ezt a (nem csupán erkölcsi) dilemmát Bujtor László geológus röppenti fel a Liget 2005/8-as számában, Föld-képek című, Történeti földtanról, globális felmelegedésrõl és a kyotói egyezményrõl alcímű tanulmányában.
A Balogh János-tanítvány Bujtor László földtörténeti korok távlatából elemzi a napjainkban megfigyelhetõ éghajlati kilengéseket (mindennapi katasztrófákat) bolygónkon. A bevezetõben elhangzott (szerzõtársi) kérdéssel jelzi, nem is olyan egyszerű életszemléletünk megváltoztatása ahhoz, hogy ökologikusan (is) érzékeny gondolkodók lehessünk. Hiszen nem is a nukleáris katasztrófa réme fenyegeti túlélésünket, hanem földünk légkörének növekvõ széndioxid-koncentrációja. 2005 nyarán, az egyik héten még melegcsúcsot "jósoltak" a meteorológusok, ám néhány nap múlva a hidegrekord dõlt meg. Hasonlóan kétséges, hogy a visszafordíthatatlan következményű környezeti terhelés újabb globális jégkorszakot, vagy éppen a Vénuszéhoz fogható forró Földet eredményez-e. Ilyen gyors ütemű évszázados felmelegedést még sohasem tapasztaltak. Az emberi életet egyáltalán nem garantáló bioszféra új egyensúlyi helyzete az írott történelem többszörösére, akár évszázezredekre várható. (Az óceánpartokon sűrűsödõ trópusi viharok, ciklonok és hurrikánok, a Golf-áram lassulása-leállása csak a kezdet.)
És ha a világ "vezetõ" hatalma megtagadta a szén-dioxid kibocsátását korlátozó nemzetközi kyotói egyezmény aláírását, mi remélhetõ a többi ország politikusaitól? Vagy a globális gyarmatosítás alattvalóitól? Mert, valljuk be õszintén, mi egyszerű földlakók úgy gondoljuk, ha az ökológusoknak nincs igazuk, semmi baj. Ám ha mégis igazuk lenne, úgyis mindegy. Csekélyke rossz lelkiismeret ide, nagyobbacska oda - egy fecske úgysem csinál nyarat -, éljünk amilyen "jól" és ameddig csak lehet.
*
Az ukrán határ közeli kocsmákban azt beszélik, hogy a szeldelt levelű bodza egy sajátos változata a csernobili atomerõmű katasztrófája után jelent meg Magyarországon. Termése bõségesebb és nagyobb gyógyító erejű, mint a "hagyományos" bodzáé. Nyilván a radioaktív sugárzás valamilyen "génhibát" eredményezett a növényben, ám - a kínai sorsfilozófiát is meghaladva, mely a környezet bármely változását a maga javára fordítja - elõdjénél életképesebb tulajdonságokat vett fel. A természet csodája? A túlélés virtuóza? Lehet-e a példaképünk egy növény ott, ahol a mindennapi emberi élet morálja már csõdöt mond?