Újra hallom a rendőrtiszt ordítását; A „rendőrtiszt” folytatása dzsesszgitáron
vers
ÚJRA HALLOM A RENDÕRTISZT ORDÍTÁSÁT
Alkalom szüli a verset jó tudom tolvajlásnál
komplikáltabb miskulanciák nem gyõzöm
bámulni találékonyságukat és megkapaszkodni
sodrásukban úgyszólván helytállni.
Rajtam is múlik (erõsködöm) irány és arány akár itt és
most merre fordítom szavaim szekerének rúdját
képes értelmük konkrétságát (okoskodom)
vagy az alkalom közönséges-testies
aktusára bökök tessék itt van
most szólal meg a telefon és a napilap újságírója
most híreli hogy a nemzeti kuratórium
lenullázott
gyalázatos döntésük jogszerű alapra épített
hatalmi erkölcstelenség újra
hallom a rendõrtiszt ordítását hetven
augusztusából "értse meg hogy férjen a bõrébe"
visszabucskáztatnának mintha a falfirka filozófusa
"a szabadság tönkretesz" most találná fejemen
fején a szöget szövegükben
hallom a holt vagy levitézlett vagy viruló marionett
bábok gágogását a rendszer haszonélvezõit
hogy elhitessék velem nem vagyok
és mindegy ha egyszer meg lehet tenni
klienseik csácsogását hallom hű béresek
állkapcsainak csattogását már elég de dõl bugyog
fapofát mímelõ konferansziék pipiskedése és a
szociológiai értelemben vett szellemtársak
némaságát is hallani hajdani barátok süketségét
hiúságba pénzbe száguldásba horpadt versenyzõket
micsoda ricsaj
- szegény versem szekerem
hova zuhantál nem tudtál nem tudtalak már
vissza nem vonom se szépen se akárhogy
itt abbahagyom de abba nem hagyom.
A "RENDÕRTISZT" FOLYTATÁSA DZSESSZGITÁRON
Majd megjön a hó és fölvidulok
a lelkemben bóklászó ólom-tulok is kifehéredik
a hegyhez idomul ahogy nézem üvegen át
a havat és szabad asszociációk raját röptetem
a horizont sötét vonala fölé. Karácsony
másnapján írom ezt. A CD-n forog egy
Django Reinhardt lemez a múlt. De jó hogy
semmi konkrét. Ritmusai a romlatlan lét
lehetséges táncait ígérik szivacstalpú cipõm
emlékeire apellálnak hagyom. Hideg sárban
tocsogok a nyálas beton csúszik alattam. Hörög
a fogaskerekű a képzelt hó (mint megannyi más
elgondolt derű) nem tetszik kivitelezhetõnek.
Sebtében fölvillanó ötlet-szárnyasok csivitelnek
agyamban az újra és újra kiókumlált kérdezést
a társadalom ketrecében dúló úri muri ellen
hogyan lehetne robbanó anyaggal megtölteni
s haboznék-e ha kitalálnám s tudom (közben)
pénz politika pornográfiái képzeteimet
megszégyenítik. Az abszurditás üzenem egy
szolidáris társnak kommentárokban fuvalkodik
tovább mert nincs kibúvója.
Az idõ meg halad hóval szavaz e versre
van mersze Django dzsesszgitárján vigasztalni
víg asztal körül vacsorán.
Hogy igen vagy nem vagy délután hogy
visszajön-e belém a szürke nem tudom. Most
porhanyó fehér van mint nyáron.
Ökörszem ugrál boldog fenyõágon.