Egy elképzelt Beuys-installáció leírása

Kezek negatív terei egy körkörös

panoptikumban: semmivel körbevont odvak

végtelenített szériája.

 

Talán elporladt kezeké, talán

meg-nem-születetteké:

 

rajzolatuk már megsemmisült a feltornyozott

ágybetétek, bezsírozott székek

és összetaposott zsírfoltok katatóniája előtt.

 

Hogyan járjuk be ezt az imaginárius

teret, ahol egyenlőségjel kerül összeomlás

és megtestesülés közé?

 

Kívülről befelé, egyre szűkülő íven mozogva

a szembesülés kínzó érzeteivel, vagy hátrálva

- egészen a megsejtett centrumig -,

vállalva a kikerülhetetlen tanúságtételt.

 

Ott nem jön más - nem is tudunk többet -

mint hirtelen halványuló ajkakkal feltenni a kérdést:

mit vár tőlünk Isten? (ha bármit is vár), mindezek után.

 

Kérdéseink apró furatok a semmi falában.