Minek a halála?
vers
Hontalan Iván szanatóriumi töredékeiből
Kettős a kötés: örülsz, félsz,
ahogy esténként hazatérsz,
a sarkon mintha valaki várna,
a sarkon csak a pózna árnya.
A ház kapuja kitárva,
a ház kapuja kulcsra zárva.
A lépcsőházban a sötétség,
a lépcsőházban a villany ég.
A lift megint nem működik,
A liftajtó nesztelenül nyílik.
Mit jelez a végtelen csend,
s mit, ha gyerekzsivaj zeng?
Miért az égető bizonyosság,
az emésztő bizonytalanság,
hogy semmi sem több önmagánál,
vagy képzelj bármit, minden azon áll?!
Pl. ami a szívből hiányzik, az nincsen?
De ha most nem a bűntudatod éppen,
mondd, mi szitál a hajnali ködben?