Egy ember, aki feltűnt nekem

Tematikus összeállításunk címe idézet, de amikor szerzõinket arra kértük, hogy tetszõleges formában, hangnemben közelítsék a "témát", ezt nem tudattuk velük, mert az utóbbi években általában két alkalommal sorra kerülõ játékban kezdettõl alapszabály, hogy a hívó szavak értelmezését semmilyen kommentárral nem befolyásoljuk. Az idézõjelet tehát most sem használjuk, de az olvasó játékát talán gazdagíthatja a "leleplezés". Siegfried Lenz Németóra című regényének javító-nevelõintézetbe érkezõ hõse, Siggi, képtelen megírni dolgozatát a kötelességteljesítés örömeirõl, s ezért magánzárkában kell teljesítenie a feladatot, ahol elõtte egy másik elítélt hasonló büntetést kapott. Az õ leckéje volt az "Egy ember, aki föltűnt nekem". A fiú két nap és két éjjel bütykölt művén, harmadnap leütötte az õrt, megfojtotta az igazgató kutyáját, kitört az Elba szigeti intézetbõl, eljutott a partra, megpróbálta átúszni a folyót, de belefúlt.

    A cellája asztalán hagyott dolgozatfüzetben egyetlen szó állt: Szemölcs.

    Lenz hatvanas évek végén írott művében aztán még egyszer használja ezt a motívumot, mint a világra figyelõ - észrevevõ és értelmezõ szemlélet egyik konkrét formáját, ezért is választottuk, és idézünk belõle:

    Aki a Schondorff-galéria lépcsõjén álldogált, az mind megérte, hogy... észrevegye az ember: akár az a feketébe öltözött nõ, széles karimájú fekete kalapjával és akkora karikákkal a fülében, hogy három selyemmajom is játszva elhintázhatott volna rajtuk, vagy akár az a férfi, például, akin fölsliccelt szárú nadrág feszül, az arca meg olyan, akár egy bámész csecsemõé, vagy volt ott egy lángvörös képű ember, aki egyre csak azt figyelte, hogy milyen füstgomolyokat fúj hasas pipájából, és akibõl kinéztem, hogy füstbõl akár a beszélgetõpartnereit is meg tudná gyúrni, vagy volt egy idõs házaspár, mind a kettõn teveszõr kabát, mind a kettõnek a haján ugyanaz a lilás csillogás, vagy egy sömörös arcú férfi, finom elefántcsont sétapálcával, egy bõrszoknyás és tengerzöld pulóveres lány, aki türelmesen masszírozta egy alacsony termetű, kurta lábú fickó hátát, egy deszkamellű, vörös hajú nõ, akinek csupa kis piros rücsök volt a lába - mind megérdemelte, hogy észrevegyék, és mind azt példázta, hogy, mondjuk, hányféle lehet az ember.