Rapszódia
vers
Ács Józsefnek
Nem tudod lezárni.
Nem holmi csomag, vagy tárgyi emlék,
melyet dobozba rakva a kulcsot
messzire hajítod.
Falnak rohansz, a kórházi ágyon
elheverve talán elfelejtheted,
s addig leszel kúra alanya
és tárgya, míg felidézed, amitől
már-már megszabadultál.
Kis rohamokban jön elő.
Nem tudod lezárni, nem engeditek
el egymás kezét, ha véget is ér más
módon, tovább él.
Hajad, szakállad, hónaljadban a kis
pamacs, ágyékod bozótja újra
sűrül, lábadon a finom pihe, s
körmöd is tovább nő, élesre, hogy
visszakapard magad az emlékezet
rút és felfénylő fiókjaiba,
pedig nem akarod.
Sötétedik, bezár minden üzlet, a
lakatosok és kulcsmásolók is.