Politikai verset a politikai ellen

Naplódalom szóltam és mélyet sóhajtottam

az alkalom maga magát kínálja

ütött már a pártkampányok hava hete órája

lássam van-e benned kurázsi hogy a fenyegető

öngyötrés elől ne próbálj meghátrálni? Nincs

vakkantott undokul kérdezettem van

löktem vissza csipőből s alig színpadiasan

de politikai verset a politikai ellen hogyan írjak?

Firtassam mi mit jelent a mögöttiben

van-e személyes tettfedezet nincs de

hiábavaló minden látszat aki nem választ az is választ

régi nóta kérdezni a politika társadalomépítés-e nem

de érintetlen maradhatsz-e a politikától nem

de mindegy-e hogy mit érintesz milyen fokon nem

de igen kotognak mondataim verik az üres vályút

ütik bottal a zörgő hideg héjú szavakat naplódalom

te ne héj legyél hanem konkrét... na mi legyél?

Nyögsz ? Lökődsz? Védekezel? Ki-beszorulsz?

Defenzív dal leszel? Lélekaltató hogy kérdeztél

legalább? Kimondtad - sem sem? Védekeztél.

Mentem a hegyi úton csúszkált a lábam. Kérdőjeleimbe

kapaszkodtam egy öreg nyír mellett lecövekeltem.

A fából csodás kopogás hallatszott - üzenet?

Válasz? Már-már meghökkentem aztán a hangok

elvezettek s megpillantottam a februári napban villogó

magasban harkály-társamat gondoltam a verset zárni

ha megírom elég lesz talán. A jelentéskeresés

kínzó kényszere vele szépen marad nyitva.