Olvasgatok
vers
Kóta Gergely Bélának
A lapok közé, könyvekbe
bújok. Leveheted a polcról,
felemelheted a porból,
hozd magaddal az érettségi
találkozónkra - ha megkérdezel,
hogy vagyok, majd azt mondom,
olvasgatok.
Felütjük valahol a régi időket,
sorra vesszük a legjobb nőket.
Szép Remediost, Psychét,
Madame Chauchat-t, én
elmesélem a feleségem
történetét, te az estét,
mikor De Marteuil márkinét.
Ötévente más kocsma, ötven
fölött a Vörös Postakocsi.
Vastag szemüveget növesztek,
te hosszú szakállat. Úgy vagyok,
hogy könyvekbe temetkezem.
Úgy vagyunk - valahogy az eltűnt
idő nyomában. Elfogynak
a szavak, bámulunk ki az ablakon.
Locsog az eső, fecseg az eresz.