Szezonvég
vers
a nap eltűnt a Bükk mögött
libabőrös lettél a vizes fürdőruhában
elkékült a szád ám aligha a kimondatlan
nehéz szavaktól amelyekkel megkönnyíthetted
volna kettőnk helyzetét
hirtelen jött szél ijesztette meg a nyírfát
vacogni kezdett a csenevész kis lomb
úgy tűnt a nyárnak vége van
az asztalon az üres söröskorsókban
beszáradt a hab a hangosbemondó száraz hangja
távozásra szólította a kedves vendégeket
mintha mondani akartál volna valamit
mielőtt beléptem az öltözőbe
talán mondtál is nem tudom nem hallottam
mert becsukódott mögötted a női öltöző
erőszakos csapóajtaja