Nem lesz szonett
vers
Leveszi magáról gönceit a nap.
Lazítana, hogy álma jó legyen:
fölvesz, letesz. Ennyi maradt.
A test.
Nem nézi már, milyen.
Nem veszi észbe változásait.
Elég, ha jön a leltár-idő. A lélek
messze jár, valami színt keres.
Talál egy nevesincs árnyalatot.
A törésvonalak közt
kutat, hogy felidézze
a napfogyatkozás
előtti pillanatot.
(Nem lesz szonett. Nem futja
annyira.)