Részeg halászok
vers
Lékeket vágva jégmezőbe
a nőstény csalfa tengeren
busás bosszúját kiötölte
halász bokor százötvenen
örültek a roppant fogásnak
amíg a dús zsákmányra vártak
a dicsőségre ama napra
föl-fölhajtottak a garatra
levegőért a halak itt-ott
kibukkantak a felvilágra
bár tág a jégtábla megingott
nyílt vízre éles ropogással
sodródott másfélszáz halász hal
segélyt maroktelefonon
hívott az egyik félig józan
zömük gajdolt kurjongatott
rianásoknál térdig hóban
és föltűnt már a szemhatáron
közelgett a mentőhajó
fölvett száz halászt s mindenáron
maradt ötven csodát ivó
ha dalt hallasz a habokon
részeg halász az nem a sellők
ha jajszó sért a szárazon
asszony sirat semmirekellőt