Kivár
vers
(Horgas Béla rímeire)
Gyepből kimart, kitaposott csapás,
szeszélyes nyom, akár kifolyva tinta:
reped röhögve a föld húsa, mint a
tiltott testtáj, ő ká anyánk, ki más?
Lakókörnyezet, beton, fém, botor
honszerelem! Nem élhetünk, csak ott,
ahol orrunkba először csapott
zsírszag s ököl. Lábunk ebszart kotor.
Pad ritkás lécén fél seggel ülök,
fülembe hedszeten cincog tücsök -
indiai szitár, inas, szikár.
Iszós fatert, mutert már nem okol,
nem kotol baján, ég veled, pokol!
Kilégzés, hunyt szem, meditál, kivár...