Szerelmes vers
vers
(Handi Péter rímeire)
Kuporgott a széken. Elmerengő
szemét jártatta dió, mandula
héjhalmain, s tudta, már indul a
vonata, lebben a könnyes kendő,
s Ernő susogva üzeni: "Voltaképp
szívem csücskében te vagy a felkent,
mit nekem Trinidad, kinek kell Taskent:
a szép környezet csak puszta hordalék,
szürke iszap, de ha te vagy a váza,
eszembe jut száz buja szó, parázna
képed villan, hogy agyam bekattan,
lelkem betölti édes és kevély
szerelmem, míg rám borul a szemfedél.
S hogy diód megettem? Tagadhatatlan."