Környezet-szonett
vers
(Fecske Csaba rímeire)
negyvenhat év elmúltán volt-e nap,
hogy úgy álltam, ahogy most állok itt?
életünk úgy marad, hogy változik:
tartom, törlesztem tartozásomat.
neked köszönhetem, hogy rendesen
élek minden nap. persze, veszteség
is, hogy nincsen már, ami volt elébb:
az ifjúságunk tűnik, illan el.
itt állok, öregen: meddig lehet
megmaradnunk? még összetart a szeg
a keresztfán. megélhetünk ezen?
a közös boldogság és szenvedés:
a látványunk. de benne van a rés,
a szeghely. (ezt nem láthatja a szem.)